Miért is lettem pszichológus?
Eddigi életem során többször feltették már nekem a kérdést: „Miért lettél pszichológus?”; kíváncsian várva (gondolom én) valami szaftos sztorit.
Mindig ugyanazt feleltem: azért lettem pszichológus, mert szerettem volna jobban megérteni az embereket, a működési mechanizmusukat, szerettem volna magyarázatot kapni arra, hogy mit miért tehetnek, mi mozgathatja őket belülről és még mennyi, de mennyi miért-re akartam választ kapni!
Eddigi életem során többször feltették már nekem a kérdést: „Miért lettél pszichológus?”; kíváncsian várva (gondolom én) valami szaftos sztorit.
Mindig ugyanazt feleltem: azért lettem pszichológus, mert szerettem volna jobban megérteni az embereket, a működési mechanizmusukat, szerettem volna magyarázatot kapni arra, hogy mit miért tehetnek, mi mozgathatja őket belülről és még mennyi, de mennyi miért-re akartam választ kapni!
Az egyik legmeghatározóbb momentum az volt, amikor
Eddigi életem során többször feltették már nekem a kérdést: „Miért lettél pszichológus?”; kíváncsian várva (gondolom én) valami szaftos sztorit.
Mindig ugyanazt feleltem: azért lettem pszichológus, mert szerettem volna jobban megérteni az embereket, a működési mechanizmusukat, szerettem volna magyarázatot kapni arra, hogy mit miért tehetnek, mi mozgathatja őket belülről és még mennyi, de mennyi miért-re akartam választ kapni!
középiskolás koromban az egyik addig nagyon kedvelt tanárom egy beszélgetésünk során azt „tanácsolta”, hogy közeleg a nyár, változzak meg, mert sokaknak nem tetszik a viselkedésem…értve ezt a gyakran szomorkás hangulatomra, ami egy önmagát kereső fiatalnál azt gondolom, hogy érthető, ha előfordul, pláne, ha az ember élete tele van szerelmi csalódásokkal és kismillió a társadalmi normáknak, az iskolai követelményeknek való elvárással. Mikor ez a mondat elhagyta a száját, csak arra tudtam gondolni: miért? Miért akarja valaki, hogy más legyek és máshogy viselkedjek, mint amilyen vagyok, úgy, hogy nem is ismer? Nem is tudja az okát! Akkor miért?
Korábban azt gondoltam, hogy az emberi kapcsolatok, főként a baráti és párkapcsolatok, nagyjából úgy működnek, mint ahogyan azt a könyvekben vagy a filmekben jelenítik meg, majd hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy közel sem ennyire fekete-fehér egyik sem. Az, hogy szeretsz valakit és egy párt alkottok, közel sem elég ahhoz, hogy harmonikus párkapcsolatod legyen. De miért nem? Miért játszmáznak az emberek egymással? Miért van annyi vita, hogyha a szeretet az megvan? Miért nem lehet szépen megbeszélni? Miért?
A pszichológus szakmában az egyik alaptézis a „ne árts” alapelv (bár a szakmában ez kicsit mást jelent, mint a hétköznapi értelemben véve), amiről a képzés előtt még csak fogalmam sem volt, mégis már azelőtt is hosszú évek óta igyekeztem tartani magam hozzá. Meg voltam győződve arról, hogy ezt az elvet követve sokkal gördülékenyebben megy például egy középiskolai osztályba való beilleszkedés folyamata. Szép lassan megmutatkozott, hogy ez nem feltétlenül ezen múlik. De vajon miért alakul ki másokban a bántó szándék, hiába ezt te nem viszonzod és szándékosan nem is provokálod ki? Miért jelent szórakozást valakinek az, hogyha vitát szít egy pár között? Miért felvidulást eredményez az emberi szenvedés látványa, miért nem empátiát? Miért olyan ember van követendő példaként kiemelve, aki sokaknak fájdalmat és bosszúságot okoz? Miért?
Mint mondtam, rengeteg miért-re akartam választ kapni, amiket felsoroltam azonban csak a jéghegy csúcsa. 😀
A pszichológia segítségével a kérdések jó részére már választ kaptam, de hogyha benned is hasonló miért-ek vannak, akkor keress meg és segítek a Te miért-jeidre is választ kapni és támogatni, amíg szükséged van rá. 🙂
Kicsit hosszúra sikeredett, köszönöm, hogyha elolvastad! 🙂
Az egyik legmeghatározóbb momentum az volt, amikor középiskolás koromban az egyik addig nagyon kedvelt tanárom egy beszélgetésünk során azt „tanácsolta”, hogy közeleg a nyár, változzak meg, mert sokaknak nem tetszik a viselkedésem…értve ezt a gyakran szomorkás hangulatomra, ami egy önmagát kereső fiatalnál azt gondolom, hogy érthető, ha előfordul, pláne, ha az ember élete tele van szerelmi csalódásokkal és kismillió a társadalmi normáknak, az iskolai követelményeknek való elvárással. Mikor ez a mondat elhagyta a száját, csak arra tudtam gondolni: miért? Miért akarja valaki, hogy más legyek és máshogy viselkedjek, mint amilyen vagyok, úgy, hogy nem is ismer? Nem is tudja az okát! Akkor miért?
Korábban azt gondoltam, hogy az emberi kapcsolatok, főként a baráti és párkapcsolatok, nagyjából úgy működnek, mint ahogyan azt a könyvekben vagy a filmekben jelenítik meg, majd hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy közel sem ennyire fekete-fehér egyik sem. Az, hogy szeretsz valakit és egy párt alkottok, közel sem elég ahhoz, hogy harmonikus párkapcsolatod legyen. De miért nem? Miért játszmáznak az emberek egymással? Miért van annyi vita, hogyha a szeretet az megvan? Miért nem lehet szépen megbeszélni? Miért?
A pszichológus szakmában az egyik alaptézis a „ne árts” alapelv (bár a szakmában ez kicsit mást jelent, mint a hétköznapi értelemben véve), amiről a képzés előtt még csak fogalmam sem volt, mégis már azelőtt is hosszú évek óta igyekeztem tartani magam hozzá. Meg voltam győződve arról, hogy ezt az elvet követve sokkal gördülékenyebben megy például egy középiskolai osztályba való beilleszkedés folyamata. Szép lassan megmutatkozott, hogy ez nem feltétlenül ezen múlik. De vajon miért alakul ki másokban a bántó szándék, hiába ezt te nem viszonzod és szándékosan nem is provokálod ki? Miért jelent szórakozást valakinek az, hogyha vitát szít egy pár között? Miért felvidulást eredményez az emberi szenvedés látványa, miért nem empátiát? Miért olyan ember van követendő példaként kiemelve, aki sokaknak fájdalmat és bosszúságot okoz? Miért?
Mint mondtam, rengeteg miért-re akartam választ kapni, amiket felsoroltam azonban csak a jéghegy csúcsa. 😀
A pszichológia segítségével a kérdések jó részére már választ kaptam, de hogyha benned is hasonló miért-ek vannak, akkor keress meg és segítek a Te miért-jeidre is választ kapni és támogatni, amíg szükséged van rá. 🙂
Kicsit hosszúra sikeredett, köszönöm, hogyha elolvastad! 🙂
Az egyik legmeghatározóbb momentum az volt, amikor középiskolás koromban az egyik addig nagyon kedvelt tanárom egy beszélgetésünk során azt „tanácsolta”, hogy közeleg a nyár, változzak meg, mert sokaknak nem tetszik a viselkedésem…értve ezt a gyakran szomorkás hangulatomra, ami egy önmagát kereső fiatalnál azt gondolom, hogy érthető, ha előfordul, pláne, ha az ember élete tele van szerelmi csalódásokkal és kismillió a társadalmi normáknak, az iskolai követelményeknek való elvárással. Mikor ez a mondat elhagyta a száját, csak arra tudtam gondolni: miért? Miért akarja valaki, hogy más legyek és máshogy viselkedjek, mint amilyen vagyok, úgy, hogy nem is ismer? Nem is tudja az okát! Akkor miért?
Korábban azt gondoltam, hogy az emberi kapcsolatok, főként a baráti és párkapcsolatok, nagyjából úgy működnek, mint ahogyan azt a könyvekben vagy a filmekben jelenítik meg, majd hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy közel sem ennyire fekete-fehér egyik sem. Az, hogy szeretsz valakit és egy párt alkottok, közel sem elég ahhoz, hogy harmonikus párkapcsolatod legyen. De miért nem? Miért játszmáznak az emberek egymással? Miért van annyi vita, hogyha a szeretet az megvan? Miért nem lehet szépen megbeszélni? Miért?
A pszichológus szakmában az egyik alaptézis a „ne árts” alapelv (bár a szakmában ez kicsit mást jelent, mint a hétköznapi értelemben véve), amiről a képzés előtt még csak fogalmam sem volt, mégis már azelőtt is hosszú évek óta igyekeztem tartani magam hozzá. Meg voltam győződve arról, hogy ezt az elvet követve sokkal gördülékenyebben megy például egy középiskolai osztályba való beilleszkedés folyamata. Szép lassan megmutatkozott, hogy ez nem feltétlenül ezen múlik. De vajon miért alakul ki másokban a bántó szándék, hiába ezt te nem viszonzod és szándékosan nem is provokálod ki? Miért jelent szórakozást valakinek az, hogyha vitát szít egy pár között? Miért felvidulást eredményez az emberi szenvedés látványa, miért nem empátiát? Miért olyan ember van követendő példaként kiemelve, aki sokaknak fájdalmat és bosszúságot okoz? Miért?
Mint mondtam, rengeteg miért-re akartam választ kapni, amiket felsoroltam azonban csak a jéghegy csúcsa. 😀
A pszichológia segítségével a kérdések jó részére már választ kaptam, de hogyha benned is hasonló miért-ek vannak, akkor keress meg és segítek a Te miért-jeidre is választ kapni és támogatni, amíg szükséged van rá. 🙂
Kicsit hosszúra sikeredett, köszönöm, hogyha elolvastad! 🙂