Ismerős? Voltál már hasonló helyzetben? Gondoltál már hasonlókat?

Életemben már számtalanszor éltem át én is hasonló szituációt, konfliktust és tettem fel magamnak ezeket a kérdéseket és fogalmaztam meg a leírtakhoz hasonló gondolatokat.

A magam nyelvén csak úgy hívom ezeket, hogy „FELESLEGES KONFLIKTUSOK”, mert a kommunikációs stílus miatt feleslegesen megbántódik a másik fél, ami romboló hatású lehet anélkül, hogy a konfliktust kiváltó probléma megoldása irányába haladnának az események.

Azt gondolom, hogy a konfliktusok fontos szerepet töltenek be életünkben, kellenek is, hogy megoldásuk által „jobbá” váljunk, de azt is vallom, hogy nem mindegy, hogy milyen stílusban konfrontálódunk. Véleményem szerint fontos, hogy ne bántsunk feleslegesen másokat, kellő tudatossággal enélkül is képesek lehetünk kommunikálni igényeinket, kéréseinket vagy akár véleményünket is mások felé.

Gondolataimat Popper Péter igencsak találó szavaival zárnám: „A konfliktus maga is lassanként patológiás tünetté válik a szemléletünkben. Eszménnyé lenne a konfliktusmentes ember, akinek jellemfejlődésével biztosan bajok vannak? Mert a jellem bizony konfliktusok megélésén és megoldásán keresztül kovácsolódik ki. Természetes, hogy konfliktusok közepette zajlik az emberi élet, mert a konfliktusnélküliség egyben kommunikációnélküliséget, kapcsolatnélküliséget is jelent. Nem a konfliktusnélküliség, hanem az azzal való méltó, megfelelő megküzdés az, amire törekednünk érdemes.”