Háború
Félsz? Én is félek. Szorongsz tőle? Én is szorongok. Úgy érzed tehetetlen vagy és semmilyen lehetőséged nem maradt, hogy kézben tartsd a dolgokat? Megértem, ha így van, bennem is megjelent ez az érzés.
A háborúba valóban nincs beleszólásunk sajnos, viszont, hogy hogyan állunk ebben a helyzetben az életünkhöz, magunkhoz, az a mi DÖNTÉSÜNK.
Félsz? Én is félek. Szorongsz tőle? Én is szorongok. Úgy érzed tehetetlen vagy és semmilyen lehetőséged nem maradt, hogy kézben tartsd a dolgokat? Megértem, ha így van, bennem is megjelent ez az érzés.
A háborúba valóban nincs beleszólásunk sajnos, viszont, hogy hogyan állunk ebben a helyzetben az életünkhöz, magunkhoz, az a mi DÖNTÉSÜNK.
Igen, dönthetünk!
Még ebben a borzalmas, idegölő helyzetben is. Lehetőségünk van amellett dönteni, hogy a háború tudatában is igyekszünk kihozni magunkból, az életünkből a maximumot, de azt is választhatjuk, hogy átadjuk magunkat a félelemnek, a rettegésnek, megbénítva és cselekvésképtelenné téve ezzel magunkat. A döntés rajtunk áll.
Edith Eva Eger pszichológus szavaival zárnám gondolataimat: „Mi dönthetjük el, mire tanítanak minket a borzalmak. Taníthatnak arra, hogy megkeseredjünk fájdalmunkban és félelmünkben. Hogy ellenségesekké váljunk. Lebénuljunk. Vagy arra, hogy megőrizzük a gyermeki részünket, az élénk és kíváncsi részünket, azt a részünket, amelyik ártatlan.”
ui.: A leírt gondolatok megszületése azon a nagy hatáson alapszik, amit Edith Eva Eger Döntés című könyve tett rám. Mikor elkezdtem olvasni, még halvány fogalmam nem volt arról, hogy pár nap alatt ennyire aktuálissá fognak válni a könyv bizonyos aspektusai. Ijesztő érzés volt. A művet mindenkinek ajánlom jó szívvel!
Igen, dönthetünk!
Még ebben a borzalmas, idegölő helyzetben is. Lehetőségünk van amellett dönteni, hogy a háború tudatában is igyekszünk kihozni magunkból, az életünkből a maximumot, de azt is választhatjuk, hogy átadjuk magunkat a félelemnek, a rettegésnek, megbénítva és cselekvésképtelenné téve ezzel magunkat. A döntés rajtunk áll.
Edith Eva Eger pszichológus szavaival zárnám gondolataimat: „Mi dönthetjük el, mire tanítanak minket a borzalmak. Taníthatnak arra, hogy megkeseredjünk fájdalmunkban és félelmünkben. Hogy ellenségesekké váljunk. Lebénuljunk. Vagy arra, hogy megőrizzük a gyermeki részünket, az élénk és kíváncsi részünket, azt a részünket, amelyik ártatlan.”
ui.: A leírt gondolatok megszületése azon a nagy hatáson alapszik, amit Edith Eva Eger Döntés című könyve tett rám. Mikor elkezdtem olvasni, még halvány fogalmam nem volt arról, hogy pár nap alatt ennyire aktuálissá fognak válni a könyv bizonyos aspektusai. Ijesztő érzés volt. A művet mindenkinek ajánlom jó szívvel!
