Esetleg a szó hallatán elkezded a stressz fizikai tüneteit észlelni magadon: izzadó tenyér, kellemetlen gyomormozgolódás, szaporább lélegzetvétel?

Esetemben az utóbbi tapasztalható a szó hallatán, illetve már pozitív érzések is társulnak hozzá. Már. Egészen pár héttel ezelőttig teljes mértékben meg voltam győződve arról, hogy a stressz rossz, ezért minimalizálni kell az életemben.

Mert mi is történik stressz hatására a szervezetben, milyen negatív hatásai lehetnek?

Stresszállapotban tulajdonképpen olyan reakciót ad a testünk, mintha egy veszélyhelyzetre reagálna. Kitágul a pupillánk, megemelkedik a pulzusunk, megnő a légzésszámunk, az agyunk több vért kap, míg emésztési folyamataink háttérbe szorulnak. Szervezetünk ezek által készül fel, hogy szükség esetén hatékonyan tudjon reagálni. Tehát, ha sokáig vagyunk ebben a „megfeszített” állapotban és ezt az állapotot károsnak is ítéljük meg magunkra nézve, akkor valóban beteljesülhetnek a stresszel járó következményekkel kapcsolatos félelmeink.

Lehetséges azonban, hogy a stressz nem kell, hogy törvényszerűen negatív hatással bírjon ránk nézve?

Mi történik akkor, hogyha úgy tekintünk a stresszállapotra, mint egy segítségre, amelyet a testünk nyújt azért, hogy képesek legyünk megbirkózni az egyensúlyi állapotunkat fenyegető helyzetekkel, problémákkal, feladatokkal?

Elképzelhető, hogy a stressz „jó”, ha „jóként” is kezeljük?

Ha az utóbbi kérdésekre még keresed a választ, akkor jó szívvel ajánlom ezt a stressz „napos oldalával” kapcsolatos TED-es előadást (mindössze 15 perc)  : https://www.ted.com/…/kelly_mcgonigal_how_to_make…