1) Éljünk boldog életet! 
   2) Fogadjuk el szüleinktől a segítséget (kimutatták, hogy a felnőtt gyerekek segítése növelheti a szülők jóllétét, abban          az esetben, hogyha a segítség javítja a gyerekeknek az életminőségét)!
   3) Ne mondjuk meg a szüleinknek, hogy mit csináljanak (ha úgy kezeljük idősödő szüleinket, mint egy gyereket, az              lekicsinyli őket, elveszi a függetlenség érzését és tiszteletlennek tűnhet, ehelyett, ha segítségre szorulnak, csak              abban segítsünk, amiben szükséges, de más területeken hagyjuk őket függetlennek maradni)!
   4) Legyünk türelmesek (ha a szüleink makacsok, lassúak vagy lassan fogadják be a technika újításait, legyünk velük          türelmesek, hiszen ők is azok voltak velünk csecsemőkorunkban)!


Egy-egy kapcsolat minősége nemcsak az egyik felen, hanem a kapcsolatban lévő „összes szereplőn” múlik. Ezért úgy tartom igazságosnak, hogy a már szülőkké lettek is kaphassanak hasznos támpontokat a gyermekük boldogabbá tételéhez.  A Kisdhealth.org cikke szerint számos módon segíthetünk gyerekünknek, hogyha jó szülők akarunk lenni. Ezek közül néhányat felsorolnék:

   1) Növeljük az önértékelésüket (ha hagyjuk, hogy gyerekeink önállóan végezzék a dolgukat, akkor erősnek és                     rátermettnek érezhetik majd magukat, de hogyha lekicsinyeljük vagy összehasonlítgatjuk őket másokkal,                         értéktelennek  fogják érezni magukat)!
   2) Mutassunk jó példát (viselkedjünk úgy, ahogy a gyerekünktől szeretnénk, hogy viselkedjen, legyünk                                 tiszteletteljesek, őszinték, kedvesek, toleránsak)!
   3) A jó kommunikáció legyen elsődleges (sose az legyen az indok, hogy „mert én azt mondtam…”, a gyerekeknek               szüksége van magyarázatra és meg is érdemlik azt, legyenek egyértelműek az elvárásaink, ha baj van, beszéljünk         róla, fejezzük ki érzelmeinket, keressünk megoldást)!
   4) Mutassuk meg, hogy szeretetünk feltétel nélküli (ha konfrontálódunk gyerekünkkel, ne hibáztassuk, kritizáljuk, ne            keressük benne a hibát, támogassuk, bátorítsuk őt, tudassuk vele, hogy mindentől függetlenül szeretjük őt, még               akkor  is, ha valamiben nem értettünk egyet)!
  5) Figyeljünk oda a saját szükségleteinkre és határainkra, mint szülő (fogadjuk el, hogy nincs olyan, hogy tökéletes              szülő, mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, használjuk ki erősségeinket és törekedjünk gyengeségeink          fejlesztésére, követhetünk el hibákat, legyünk elnézőek magunkkal szemben, ha időként a saját igényeinket                     helyezzük előtérbe, még nem leszünk önzőek)!


Gondolataimat egy kedves, számomra az „anyaság” fogalmával kapcsolatban az egyik legmeghatározóbb idézettel szeretném zárni: „Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után.”